Újabb kérdőjelek tűnhetnek el a burgenlandi településen a második világháború idején zajlott borzalmak történetéből. Egy idős hölgy tett tanúvallomást.
Ez egy agyonírt, agyondokumentált esemény. Készült róla számos újságcikk, könyv, film és színdarab. Foglalkozott vele a Nobel-díjas osztrák írónő, Elfriede Jelinek, mélylélektani utazásra indult érte a magyar származású, Svájcban nevelkedett Sasha Batthanyi, dokumentumfilmet forgatott róla az 1994-ben öngyilkos lett Margareta Heinrich rendező, könyvben, újságcikkben örökítette meg a sztorit David Lichtfield angol újságíró, s foglalkozott vele magyar kolléganője, Szászi Júlia is. És még rengetegen.
Az igaz történet 1945. március 24-25-én játszódott Rohoncon (Rechnitzben), a ma 2962 lakosú, dél-kelet burgenlandi településen, amelynek legfőbb éke a mára csak romjaiban fellelhető kastély volt.
1907-től a később a harmadik birodalmat nyersanyagokkal, fegyverekkel ellátó kőgazdag Thyssen család tulajdona. Itt húzta ki a második világháborút az akkor már kastélytulajdonos Margit von Thyssen grófnő, aki, hogy nemesi címet szerezzen, 1933-ban hozzáment az elszegényedett Battyhány Iván grófhoz. Élték a gazdagok életét a vadászatokkal, berlini és helyi náci barátokkal ékesített tivornyákon. Miként tették azt a háború utolsó napjaiban, húsvét vasárnap este is. Mintegy negyven fős társasággal, rengeteg itallal, tánccal, kivilágos kivirradtig.
Hogy kinek jutott eszébe a „mulatság“ színesítésére a kastély pincéjében tartott 180-220 legyengült zsidó legyilkolása, azt pontosan nem tudni, az biztos, hogy az ötlet tetszett a ház asszonyának, Margit grófnének. A rohonci NSDAP-csoport vezetője, Franz Podezin 15 kiválasztott, idősebb vendéget fegyverrel, lőszerrel látott el. Ők a keresztpajtának nevezett helyre teherautóval szállított, meztelenre vetkőztetett foglyokat halomra lőtték.
Körülbelül húsz embert életben hagytak, a velük ásatott gödrökbe lökték a halottakat, hogy aztán másnap a sírásókat is utánuk küldjék. A remekül mulató „lövészek“ visszatértek a kastélyba, s folytatták a táncos éjszakát. A szakácsnő látta a ház asszonyát is hajnalig ropni. Az eredetileg 600 fős zsidó-cigány csapatot annak a 100 ezer kényszermunkásból álló seregnek a támogatására vezényelték a környékre, akik az orosz erők megállítására szánt, úgynevezett Délkeleti Falat építették.
Alig öt nappal később az oroszok elérték a térséget, s ők vették jegyzőkönyvbe az általuk feltárt sírokat, a megtalált kivégzetteket. A rettenetes vérengzésről a brit történész Lichtfield által a Frankfurter Allgemeine Zeitungban 2007-ben közölt beszámoló szerint a kastélyt valószínűleg az oroszok felgyújtották, Margit és a két helyi főnáci a Thyssen család luganói rezidenciájára menekült.
1946-ban népbíróság elé került a borzalom, de még abban az évben a két legfőbb tanút meggyilkolták, ennek nyomán pedig a többi szemtanú visszavonta a vallomását. Néhány résztvevőt enyhe büntetésben részesítettek, de a börtön helyett rövidesen feltételes szabadlábra kerültek. A saját családtagjai által is ijesztően agresszívnak tartott Margit von Batthyányra nem tudták a tevőleges részvételt rábizonyítani, egészen 1989-ben bekövetkezett haláláig Luganóban élt, sötét múltjáról a rokonok is igyekezett hallgatni.
Minél több idő telt el a véres események után, annál vastagabb homály ült a történetre. Bár a települést évtizedeken át elözönlötték a laikus és hivatásos kutatók, grandiózus ásatásokra is sor került a 120 futballpálya méretű, gyanúsított területen, s a keresést a helyi vezetők is segítették, sőt Refugium néven civilszervezet is alakult a feltárásra, a tömegsírokra mindmáig nem sikerült ráakadni. A talajt belepte a fű, a tanúk hallgattak vagy meghaltak.
Pár nappal ezelőtt váratlan fordulat történt: A bécsi állami televízió késő esti híradójában bemutattak egy 91 éves nénit – unokája segítette a tolókocsiját -, aki tanúvallomásra jelentkezett. Somogyi Mária helyi lakosról van szó, aki 15 évesen, barátnőjével együtt látta a sírásást, s most meg is mutatta a szerinte biztos helyszínt.
A rohonci polgármester által is tavalyi szülinapján köszöntött asszony vallomását már rögzítette a grazi egyetem Barbara Stelzl-Marx történész által vezetett intézete, talán ezért nem fél Somogyi Mária a nyilvánosság elé lépni.
Legalább az utódok ismerjék meg pontosan a történteket
– válaszolta, amikor a riporter azt kérdezte tőle, hogy 76 év után miért törte meg a hallgatását. A feltárások húsvét után kezdődnek, a munkát az osztrák Műemlékvédelmi Hivatal finanszírozza.