A Jáki Hírnök Szerkesztőjével , Vargáné Derda Dóra Ildikóval beszélgetett Sarkadi Márton.
Mint ismeretes, 2018-ban Magyarország kormánya 2,2 Mrd Ft támogatásról döntött a Jáki
templom és környékének rendbetétele, felújítása és állagmegőrzése javára, mely összeg elsőre tetemesnek hangzik a laikusok számára, viszont mihelyst tisztában leszünk a mostanra kialakult állagromlás stációjával, az elvégzendő kutatások, mérések és tényleges építési/felújítási munkálatok sorával, máris azt kérdezzük, vajon mire lesz elég ez az összeg.
Indításképpen interjút készítettünk Sarkadi Mártonnal, akit a Szombathelyi Egyházmegye a
projekt szakmai koordinátori feladatával bízott meg és akivel egyre többet futhatunk össze
Jákon.
Sarkadi Márton építészmérnökként és műemléki szakértőként középkori épületek kutatásával, helyreállításával foglalkozik, hosszú éveken át a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tudományos Osztályán dolgozott, majd a műemlékvédelem intézményi átalakulásával a műemlékvédelem ágazati irányításába került korábban a Belügyminisztériumban, később a Miniszterelnökségen. Jákkal való kapcsolata nem újkeletű, részben a korábbi kutatási, helyreállítási munkák miatt is megismerte az itt folyó tevékenységeket Mezey Alice és Káldi Gyula révén, illetve 2012-ben, az akkor folyó homlokzat-helyreállítási munkák zsűrízésébe kérték föl őt mint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyik képviselőjét.
Diplomamunkája alapját képezte az a számára meghatározó kutatás, amely a gyulafehérvári érseki székesegyháznál zajlott. Ismert megállapítás, hogy a jáki templom művészettörténeti öszszefüggései rendkívül távolra terjednek, nemcsak nyugati, de keleti irányban is. A jáki Szent György templom és a Gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház kapcsolatának vizsgálata hosszú ideje foglalkoztatja a kutatókat. Felmerült az a lehetőség is, hogy a két építkezésen részben azonos kőfaragók tevékenykedtek.
Jáki Hírnök (Vargáné Derda Dóra Ildikó):
— 2018-ban értesülhettünk arról, hogy annak jeleként, hogy Magyarország kormánya kiemelt figyelmet fordít a keresztény értékek védelmére, Magyarország legjobb állapotban fennmaradt és méltán leghíresebb román kori templomának megóvását, felújítását tűzte ki célul — nem kis feladatot róva ezzel a műemlékvédelmi szakemberekre és a lebonyolító Szombathelyi Egyházmegyére.Miről szól ez a projekt valójában?
Sarkadi Márton: — A jáki templom és a hozzátartozó épületegyüttes helyreállítását és a bemutatást segítő kiállítóhely létrehozását a Magyar Kormány támogatásából a Szombathelyi Egyházmegye valósítja meg. Természetesen ezt a munkát egy sor szakmai intézmény segíti, támogatja, mint amilyen például a Szombathelyi Savaria Múzeum, melyeknek a részvétele nélkülözhetetlen. Jelenleg az együttműködés kialakításának a fázisában vagyunk és alakul az a szakértői stáb is, amelynek tagjai tanácsadóként vagy aktív résztvevőként dolgoznak majd ebben a projektben.
A Szombathelyi Egyházmegye kapta a célzott támogatást, ugyanakkor műemlékről lévén szó, nyilvánvaló, hogy a szükséges egyeztetéseket le kell folytatni a műemlékvédelmi hatósággal és műemlékvédelmi szakkérdésekben figyelembe kell venni azokat a szakmai irányelveket, jogszabályba foglalt kötöttségeket, melyek irányítják egy műemlék sorsát. A szakértőknek, tervezőknek, tanácsadóknak ebben az ügymenetben szakmai szerepe van. Ami fontos, hogy a javaslataikat, észrevételeiket a Püspökség —tapasztalataim szerint — teljes mértékben elfogadja, támogatja, tehát olyan környezetről beszélhetünk, mely jó munkafeltételeket biztosít.
J. H.: — Éppen egy évvel ezelőtt, 2018. januárjában Soltész Miklós, egyházi kapcsolatokért is felelős államtitkár, valamint V. Németh Zsolt, a térség országgyűlési képviselője jelentették be Jákon a felújítás tényét.
Mi történt azóta?
S. M.: — Egy-egy ilyen támogatás bejelentése sajnos, még nem jelenti azt, hogy másnap nagy erővel elkezdődhetnek a munkák. Egy műemléknél egyébként is figyelembe kell vennünk, hogy az előkészítő fázis rendkívül időigényes; rengeteg kutatást, vizsgálatot kell lefolytatni ahhoz, hogy aztán helyesen lehessen gyakorlati lépéseket megtenni, kivitelezési munkákat elvégezni. A másik tényező, hogy a templom és a hozzá tartozó épületegyüttes történetében rendkívül hosszú időszakot foglal magában az a folyamat, amit tulajdonképpen a most végzendő munka közvetlen előzményének, szerves részének kell tekintenünk; lényegében 30 éve zajlik az, amit mi most folytatunk. Ez a 30 év nagyon hosszú idő,egy teljes emberöltő.
Lényegében ezalatt az idő alatt jelent meg a számítógép, ami teljesen átalakította a dokumentálási, építészeti tervezési munkamódszereket, hogy mást ne is említsünk. Változott az építészet, átalakult a műemlékvédelem. Azok a kutatók, restaurátorok, építészek, akik annak idején elkezdték ezt a folyamatot, ma már jórészt nyugdíjasok.
Itt kell megjegyeznem, hogy Jákon elsőrangú színvonal jellemezte az eddig lefolyt munkákat, úttörő jellegű volt a magyar műemlékvédelemben az 1980-as évek óta folyt tevékenység, ami minket is kötelez. Az első feladat tehát, hogy át kell venni a stafétát, át kell tekinteni, hogy eddig mi történt az épülettel, milyen szakértői anyagok, vizsgálatok, dokumentációk születtek, milyen publikációk láttak napvilágot, illetve részletről részletre meg kell ismernünk magát az épületet.
 |
| Fotó: Jáki Hírnök |
Ez egyáltalán nem egy rövid és lebecsülendő jelentőségű tennivaló, ez bizony azt igényli, hogy nagyon sok héten, hónapon keresztül az ember vizsgálja magát az épületet, vagyis a fennálló maradványokat, illetve a különböző archívumokban, tervtárakban lapuló dokumentációkat, melyek több folyómétert is kitesznek. Ezt a munkát nehezíti egyébként az a körülmény is, hogy jelen pillanatban a műemléki archívumok sajnos, elérhetetlenek, mivel már évek óta zárva vannak, nagyon sok dokumentációhoz csak úgy juthatunk hozzá, hogy különböző helyekről másodpéldányokat megpróbálunk felkutatni, kölcsönkérni, digitalizálni, tehát ez is egy időigényes előkészítési folyamat.
Ahogy talán a jákiak is észrevették, ezen kívül történtek már gyakorlati lépések is. Ezek nem feltétlenül nagy léptékű beavatkozások, ám mégis fontosak; például ideiglenes csapadékvíz elvezetés építése bizonyos helyeken, hiszen ezek segítenek megelőzni további károkat és elkerülni későbbi jelentősebb költségeket. Ezen kívül különböző vizsgálatokat már sínre tettünk, elindítottunk, ezek részben olyan diagnosztikai vizsgálatok, amelyeknek az eredménye függvényében lehet meghatározni, hogy milyen építőipari beavatkozások történjenek (pl. faldiagnosztikai vizsgálat), illetve történt már statikai célú alapfeltárás (ld. a képeket) is, valamint megkezdtük az épületegyüttes modern műszeres felmérését (ld. fekete-fehér képek), ami a művészettörténeti és restaurátori kutatások dokumentálásához elengedhetetlen.
J. H.: — Mit tapasztaltak a szakemberek, milyen állapotban van most a jáki templom?
S. M.: — Egyfelől nincsenek nagy meglepetések, tehát nagyjából az a kép fogadott, amit egyébként ismerünk, hiszen többen vagyunk, akik már régebb óta veszünk részt a jáki templom restaurálási folyamatában; 2012-ben volt egy jelentős homlokzat-restaurálási munka, ebben személy szerint már én is részt vettem, az ellenőrzése tekintetében, illetve más kollégák is. Jónéhány olyan probléma van, amivel kapcsolatban sajnos azt kell megállapítanunk, hogy ezek már régóta ismert — akár 30 éve fölmerült — problémák, azonban a megoldásukat még mind a mai napig nem sikerült megtalálni. Előttünk álló feladat részben éppen ezeknek a nagyon régóta húzódó gócpontoknak a legyűrése. Más tekintetben sajnos, olyasmiről is beszámolhatunk, ami meglepetést okozott vagy tulajdonképpen új fölmerült nehézség. Ilyen például a Szent Jakab kápolnától északra és nyugatra húzódó támfalnak az ügye, ami eddig valahogy nem került reflektorfénybe, noha a mostani munka kezdetén — az első terepbejárások alkalmával — is rögtön feltűnt, hogy rendkívül kritikus állapotban van.
 |
| Kritikus állapotban lévő támfal – Fotó: Jáki Hírnök |
Ezt a helyzetet az alapfeltárás igazolta, kiderült, hogy helyenként már szinte egyáltalán nincsen alapja ennek a támfalnak, a domboldalról az erózió lehordta azt a talajtakarást, ami eredetileg az alapokat fedte. Ennek a támfalnak ráadásul egyéb bajai is vannak, anyagában is jelentős mértékben megy tönkre, tehát az egyik soron következő és sürgősen megoldandó probléma ennek a támfalnak a kezelése.
Sajnálattal kell megállapítani, hogy jó néhány területen károsodtak az elmúlt évtizedekben elvégzett munkák: például a templom lábazatának magasságában a 2012-ben restaurált felületeken ismételten megjelentek hibák.
J. H.: — Említette az esővíz-elvezetés sürgető átmeneti megoldását, valamint a támfal méltatlan, már-már veszélyes állapotát. Ezeken kívül melyek a legsürgetőbb feladatok?
S. M.: — Azt is mondhatnám, hogy lényegében minden feladat sürgős, amit Jákon le kell bonyolítanunk, ugyanis a projekt megvalósulására rendelkezésre álló idő rendkívül rövid. Igazából csak abban differenciálhatunk, hogy milyen okból tekintünk sürgetőnek egy-egy feladatot. Eleve: egy ilyen projekt előkészítése rengeteg idő, tehát ahhoz, hogy tudjuk tartani a befejezésre kitűzött dátumot, nagyon hatékonynak kell lennünk.
Sajnos, életveszély-elhárítási tennivalónk is van: a terület nyugati végében álló góré és tároló utolsó pillanatait éli. Rendkívül sajnálatos, mert az apátsági gazdaság, gazdálkodás utolsó emléke, ami ráadásul magában is egy érdekes építmény.
 |
| Fotó: Jáki Hírnök |
Vannak olyan problémák, amelyek megoldása további károkat előz meg. A már említett
vízelvezetési kérdések mellett sürgősen javítani kell a Szent Jakab-kápolna zsindelyfedését, mert a beázások előbb-utóbb a tetőszerkezet károsodásával fognak járni.
Vannak olyan tennivalók, amelyeket azért sürgős elindítani, mert elvégzésük, sőt az elvégzésük utáni “gyógyulás” előfeltételét jelenti más munkák elvégzésének. Ilyen például a templom alapjai körül húzódó víztartó agyagréteg által okozott nedvesedés elhárítása. A probléma itt is összetett, hiszen nem pusztán a nedvesség a károsító tényező, hanem a nedvesség által szállított ásványi sók, amelyek hosszú idő óta rakódnak ki a falakban. Az utánpótlás elvágása még nem jelenti a probléma megoldását.
J. H.: — Mit lehet tudni a tervezett ütemtervről, mi a projekt befejezésének végső határideje?
S. M.: — A projektre rendelkezésre álló idő három év. Ez sajnos, csak első hangzásra tűnik
soknak, a feladatokat sorba állítva már egyáltalán nem az. Szerencsére több, egymástól független munkaterületünk van: az apáti ház, a Szent Jakab kápolna, a templom munkálatai
szervezési szempontból külön kezelhetők. Olyan ütemezést igyekszünk kialakítani, ami biztosítja, hogy a templom a lehető leginkább zavartalanul használható legyen, ugyanakkor a munkavégzés is hatékony maradjon. Erre a legjobb megoldást a templom ideiglenes fallal való kettéválasztása jelenti. Ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy egyes munkálatok, mint például a restaurátori kutatás a teljes épület egyszerre történő áttekintését igénylik. Bizonyos kényelmetlenség, állványzatok látványának elviselése, plusz takarítás és hasonló kellemetlenségek tehát elkerülhetetlenek lesznek, még ha igyekszünk csökkenteni is ezek mértékét. Természetesen a fontos ünnepeket belevesszük a
naptárba, és nem ezekre az időszakokra időzítjük a legnagyobb mérvű munkákat. A következő hónapokban a templomban látványos felújításra még nem lehet számítani. Számításaim szerint —a legjobb esetben — ez év második felében kezdődhet el a tényleges belső restaurálás.
J.H.: — Mi akadályozhatja a munkát, milyen nehézségekkel kell számolni az eddig említetteken kívül?
S. M.: — Egyrészt van egy általános építőipari környezet, amit nyilván nagyon sokan ismernek, jelen pillanatban rengeteg munka van az építőiparban, ebből következően nagyon nehéz jó kivitelezőket találni. Ezen kívül egy műemléknél mindig számítani kell arra, hogy vannak váratlan, kiszámíthatatlan helyzetek. Ilyen szempontból egy műemlék restaurálása, helyreállítása jelentősen különbözik egy másfajta építkezéstől. Abban biztosan lehetünk, hogy például a régészeti feltárás is nagyon sok olyan helyzetet fog okozni —amelyeket természetesen egyébként örvendetesnek kell tartanunk, ha érdekes leletek kerülnek elő — ugyanakkor biztosan módosítani fogják az előzetes elképzeléseket.
J. H.: — Templom, kápolna, támfal, kerítés, múzeum, pavilon és látogatóközpont. Milyen
elképzelések férnek bele ezeken a területeken a projekt költségvetésébe, milyen változások érinthetik az említett építményeket?
S. M.: — A határokat meg kell húzni egy ilyen projektnél, vagyis kijelölendő, hogy meddig
terjeszkedünk. Ha visszatekintünk egy kicsit az időben, akkor nagyon tanulságos dolog, hogy a Jákon folyó műemléki helyreállítások modern korszakában — tehát itt most nem a Schulek Frigyesék által vezetett restaurálásról beszélünk, hanem az 1980-as évek óta zajló munkáról— tulajdonképpen már a kezdet kezdetén felmerült egy olyan elképzelés, koncepció, hogy nem pusztán a templom restaurálásáról kell beszélni, hanem csak akkor lehet jól elvégezni ezt a feladatot, hogyha kicsit kiterjesztjük a határokat.
Ilyen módon került sor arra — Mezey Alice, Szentesi Edit, Káldi Gyula volt ebben a zászlóvivő — hogy egy olyan koncepció jöjjön létre, ami magában foglalja a Szent Jakab kápolnát, az apáti házat is és az apáti házhoz tartozó egyéb gazdasági épületeket. Az 1980-as években ezek a területrészek még nem egy kézben voltak (az egyház még nem volt a birtokában ezeknek a területeknek, vagy legalábbis nem teljes mértékben) és ilyen körülmények között kezdődött meg annak a szervezése, hogy Jákon létrejöjjön egy olyan kis múzeum, ami bemutathatja a Ják nemzetség, az apátság és a település történetét. A későbbi események aztán igazolták ennek a koncepciónak a helyességét, hiszen azok a nagyon fontos maradványok, leletek még nem is voltak ismertek ennek a koncepciónak a kialakulása során, amelyek aztán később gazdagították a képet: például az apáti ház alatt csak a későbbiekben került elő a Ják nemzetség lakóhelye, udvarháza. Ezek nagyon–nagyon fontos maradványok, rendkívül érdekes további réteggel járulnak hozzá a jáki épületegyütteshez.
 |
| Fotó: Jáki Hírnök |
Azt egy kicsit szomorúan kell konstatálnunk, hogy annak ellenére, hogy már 1990 környékén
megszületett egy ilyen nagyvonalú — és valóban azt lehet mondani, hogy világszínvonalú —
elképzelés arról, hogy ezt az épületegyüttest hogyan kellene restaurálni és bemutatni,
tulajdonképpen nagyon rögösen haladt a megvalósítás felé ez az elképzelés, habár nagyon
lényeges részei elkészültek és azok nagyon sok erőfeszítést igényeltek. Tekintetbe kell vennünk, hogy egy nagyon változó korról volt szó: a szocializmus felszámolódásáról, a műemlékvédelem teljes átalakulásáról, az egyházi intézmények újraalakulásáról, tehát ez egy forrongó időszak volt — nagy szó, hogy ennek ellenére sok eredményt sikerült elérni (pl. az apáti ház felújítása, berendezése a múzeum számára, a katolikus kultúrotthon fölépítése, a kőtár létrehozása). Ezek egytől egyig megérnének egy cikket, de most ragadjuk ki csak a kőtárat egy pillanatra.
Főleg a Schulek Frigyesék által végzett restaurálás során számos eredeti alkotórész került ki a templomból (románkori kőfaragvány). Ezek egy jó ideig Jákon voltak, majd átkerültek Szombathelyre. Végül aztán egészen kalandos és sajnos, nagyon szomorú utat jártak be, egy ideig kiállításon voltak, végül aztán azonban raktárba kerültek, majd egy szerencsétlen fordulattal aztán visszaszállították őket Jákra, de egészen méltatlan körülmények között a most már összedőlőfélben lévő kukoricagóréba helyezték el a kőtöredékeket — egyébként a Múzeum és a műemlékvédelem tudta nélkül. Ezek a kőfaragványok páratlanul fontos dokumentumai a Szent György templomnak, azt kell, hogy mondjuk, világszínvonalú művészeti emlékek is. Másutt az ilyen jellegű épületelemek egyértelmű, hogy megbecsült részei egy-egy jelentős múzeum kiállításának. Ezen kívül vannak olyan rendkívül fontos emlékek, mint például amilyenek az eredeti jáki kapuszobrok, ugyanis a szobrok
állapotának a romlása miatt a 90-es évek elején ezekről másolatok készültek. Ma már szinte egy emberöltőnyi távolságból a feledés homályába kezd veszni az, hogy az épületen nem az eredeti szobrokat látjuk, hanem másolatokat (ezek nagyon jó minőségű, nagyon fontos másolatok), azonban igazán érdekessé akkor válhat a Jáki épületegyüttes bemutatása, hogyha a helyszínen
együtt láthatjuk az eredeti szobrokat — mégpedig közelről, tehát olyan módon, ahogyan magán az épületen nem tudjuk vizsgálni őket. Ezek a műemlékvédelem történetének nagyon fontos dokumentumai , ahogyan a jáki kapunak a szintén XX. sz. elején készült teljes gipszmásolata is.
Utóbbinak a története szintén nagyon kalandos. Egy jó ideig a Szépművészeti Múzeum egyik udvarán állt összeállítva, majd az udvar beépítése miatt—szintén meglehetősen méltatlan módon — darabokra vágták és a műemlékvédelem beavatkozása mentette csak meg a pusztulástól.
J.H.: — A meglévő múzeum épülete alkalmas-e ezeknek a mementóknak a kiállítására?
S. M.: — Az apáti ház (múzeum) sorsának rendezése, új kiállítás létrehozása indokolt,
valamint a mostani projektbe értelemszerűen beletartozik ezeknek a nagyméretű emlékeknek a kiállítása is, ez viszont azt igényli, hogy létrejöjjön egy új kiállítótér is. Egy ilyen helyszínen mindenféle új épület vagy új építkezés olyan építészeti feladatot jelent, amit csak nagy körültekintéssel és megfelelő színvonalon szabad elvégezni. Tehát úgy gondoljuk, hogy az az épületegyüttes új részekkel való kiegészítésének feladata olyan igényű építészeti kihívás,amire érdemes tervpályázatot hirdetni. Ezek az építészeti beavatkozások egyértelműen jelentős kortárs építészeti feladatnak minősülnek, amit magas színvonalon kell megvalósítani. Az építészeti feladat természetesen nem korlátozódik egy új kiállítótérre, hanem a templomdomb teljes megjelenését a templom jelentőségéhez illő színvonalúra kell emelni.
Rendkívül izgalmas feladat mindennek megtalálni a mai technikai lehetőségeket kiaknázó
bemutatását. Ezalatt nem csupán azt kell értenünk, hogy különböző monitorok, számítógépes modellek, animációk lehetnek egy kiállításon, hiszen ezek csupán eszközök. A lényeg az, hogy ezekkel az eszközökkel mit tudunk közreadni, azaz mennyire tudjuk újszerűen feldolgozni, újraértelmezni a meghatározó tudományos eredményeket, és azokat érthetően, látványosan prezentálni.
 |
| Fotó: Jáki Hírnök |
Le kell szögeznünk, hogy nem hivalkodó, felesleges építkezésekről van szó, hanem például
rendezettséget, gondozottságot biztosító, igényes tájépítészeti beavatkozásokról és egyéb
olyan ötletek megvalósításáról, amelyek segítenek itt tartani a látogatókat, jó színvonalú
programot adnak számukra és nem utolsó sorban a helyiek is magukénak érzik, “belakják”,
megtöltik élettel. Ma természetesen nem képzelhető el látogatóhely kávézó, kisméretű múzeumi shop, megfelelő mosdók, illemhelyek nélkül, amit a jelenlegi infrastruktúra már nem elégít ki. Fontos szem előtt tartani, hogy Jákon nem csupán egy meglévő templomot lehet bemutatni, hanem egyéb fontos emlékek is vannak, amelyeket érdemes megismertetni.
J.H.: — A régi képeken egy lényegében kopasz dombon magasodik a templom. Megismerhető-e most az az irányvonal, ami módosíthatja a tájképet?
S. M.: — Egyfelől kétségtelen, hogy ezek az archív felvételek nagyon érdekesek és egy
teljesen másfajta képet mutatnak a templomról és a Szent Jakab kápolnáról, mint amit ma
látunk, különösen a falu központja felől a templomdombhoz közelítve. Ezek a kérdések tájépítészeti tervezésnek a témáját kell, hogy jelentsék. Hogyan közelítsük meg a templomot, milyen jellegű sétautak, felvezető lépcsők, egyéb megközelítési lehetőségek legyenek, hol lesz a parkoló, hol legyenek azok a gránitoszlopok, amik Savariáról származnak? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket át kell tekinteni és amelyekre kézenfekvő, jó megoldást kell találni.
J. H.: — Hogyan vehetünk részt, mi jákiak a projekt sikeres megvalósításában, hogyan segíthetnénk elő, hogy az itt folyó munkálatok gördülékenyen mehessenek az elkövetkező 3 évben?
S. M.: — Alapvetően a restaurálás legfőbb haszonélvezője Ják lehet, a jáki egyházközség, a település egésze. A helyreállított templom révén nőhet a turistaforgalom, ami presztízsszempontokon túlmenően is jelenthet előnyt. Ugyanakkor persze a legtöbbet éppen az
egyházközségnek kell elviselnie a munka kellemetlenségeiből. Elöljáróban rendkívül nagy
türelmet szeretnénk kérni és megértést a tekintetben, hogy sokszor nem sikerül mindent úgy
szervezni, ahogyan ideális lenne és nem sikerül mindent ahhoz igazítani, hogy az épületek
használata akadálytalanul folyhasson, ugyanakkor természetesen megpróbálunk arra tekintettel leni, hogy folyamatosan használható legyen a templom.
Rengeteg olyan tennivaló, feladat van, amiben eddig is tevékenyen vett részt az egyházközség, ahogyan tette ezt a korábbi felújítási munkálatok során is. Számos szervezési kérdés és problémának a megoldása múlt azon eddig is, hogy dr. Rátkai László plébános és az egyházközség előre akarta vinni ezt az ügyet és nem passzív szereplőként “eltűrte”, hogy helyreállítsa valaki más az épületet. Én azt hiszem egyébként, hogy magában abban a kifejezésben, hogy a Magyar Kormány támogatást ad valamire, benne van az, hogy kívülről egy ilyen folyamatot legfeljebb csak segíteni lehet, de elvégezni nem. És bár igaz, hogy a jelenlegi helyreállítás fő szervezője és gazdája a Szombathelyi Egyházmegye, de nyilvánvaló, hogy a helyi egyházközségnek ebben nagyon nagy szerepe lesz. És ennek a szerepnek rendkívül nagy a jelentősége, hiszen számtalan olyan probléma fog adódni a restaurálási, kivite-lezési munkák során, amit a helyi tapasztalatok, helyi lehetőségek mozgósításával meg lehet oldani vagy támogatni lehet, itt akár különféle iparosi részvételre is gondolhatunk az egyéb segítségen kívül, aminek az eddigiek során is élvezhettük a hasznát. Például akkor, amikor 2018 decemberében egy műszeres felmérés folyt a területen, nagyon nagy segítség volt, hogy a templomból az elmozdítható, elvihető berendezési tárgyakat az egyházközség tagjai kivitték, ezzel lehetővé tették, hogy ez a felmérés akadálytalanul elkészülhessen.
Itt külön köszönetet érdemel Bodáné Csákány Andrea, aki a sekrestyési feladatok mellett
odaadóan segíti a munkát. Természetesen a későbbiekben is számítunk a Jákiak segítségére (felekezettől vagy vallásosságtól függetlenül), hiszen ez egy olyan történelmi jelentőségű helyreállítás, amely elsősorban a helyieket érinti és szeretnénk, ha a ők is a részesei lehetnének a folyamatnak.
J. H.: — Sokan tudják rólam, hogy vesszőparipám a jáki templom külső díszkivilágításának a
témája; ezért bátorkodom megkérdezni elöljáróban, tervben van-e ennek a korszerűsítése, energiatakarékos megoldása?
S. M.: — Nyilvánvaló, hogy a templom elhelyezkedéséből adódóan különös jelentősége van a megvilágításnak. Mindenképpen érdemes felújítani a meglévő díszvilágítást, amely már nem számít igazán korszerűnek; egyrészt nem eléggé energiatakarékos, másrészt pedig olyan részei is vannak — például az oszlopokra helyezett nagy fényvetők —, melyek túlságosan „látványosak”, nagyon domináns elemek a tájban, tehát ezeket újra kell gondolni, hiszen ma már vannak olyan lámpatestek, melyek kevésbé feltűnőek és jobb eredménnyel világítják meg az épületet.
J. H.: — Tudomásom szerint restaurátorok érkeznek a jáki templomhoz az interjút követően, így most köszönöm szépen a lehetőséget Sarkadi Mártonnak és a Szombathelyi Egyházmegyének, hogy körbejárhattuk a Szent György templom felújításának ügyét; tervezzük a folytatást egy újabb különszámmal.
Készült a Jáki Hírnök, 2019 ; V.Évfolyam 1.szám, KÜLÖNSZÁMA alapján.
